9. rész

- Wendy! - sietett utána péntek délután valaki.

- Igen? - fordult hátra. - Lysander! - lepődött meg az odaérkezőn.

- Beszélhetnénk? - fújta ki magát.

- Wendy, gyere! - szólt neki Hortense, és a fejével is jelzett.

- Hahó! Látlak ám! - mondta a fiú.

- Menjetek előre, mindjárt megyek én is! - szólt barátainak a lány. Amikor elindultak, visszafordult Lysanderhez. - Miről szeretnél beszélni?

- Rólunk! - vágta rá hirtelen. - Mármint... - kapott a fejéhez. - Ahj, de nehéz! Nem mehetnénk inkább vissza a suliba? - vett egy mély levegőt, kifújta, majd újra belekezdett, miközben elindultak. - Amit akkor mondtam és csináltam... én tényleg nem akartalak megbántani! Bár igaz volt, nem kellett volna vele letámadnom téged. - léptek be az ajtón. - Nem szoktam olyan lenni, esküszöm neked! Nem tudom miért csináltam akkor azt, amit. Talán csak... - megakadt. Nem tudta, megérné-e egyáltalán folytatni.

- Talán csak? - értek a lépcsőkhöz, és elindultak felfelé.

- Talán csak annyira szeretnék veled lenni, hogy ilyen hülye módon bukott ki belőlem ez az egész. - a lány a fordulónál megállt, és hatalmas aranysárga szemekkel nézett a fiúra. - Wendy?

- Komolyan mondod? - kérdésére Lysander csak egy lépést tett felé.

- Ennél komolyabb nem is lehetnék! - még egy lépés, majd szerelmesen szájon csókolta.

A lányt villámcsapásként érte, de gondolkodás nélkül viszonozta. Karjait a fiú nyaka köré fonta, majd lábujjhegyre állva húzódott még közelebb kiválasztottjához. Csókjuk pillanatok alatt lett megtöltve szenvedélyjel.

- Mmm, Wendy! - lihegte Lysander, majd fülig elvörösödött. - Erre nem számítottam. - nem mert a lány szemébe nézni.

Nem csak a csók miatt volt zavarban. Valami izgatottsági folyamat indult el a testében, amihez az iskola lépcsőfordulója nem éppen volt megfelelő helyszín.

Kellett neki egy kis idő, hogy lenyugodjon, de végül kézen fogva sétáltak ki az épületből, amikor az egyik takarítónő megkérte őket, hogy hagyják el az iskolát, ha nincs már ott dolguk.

Lysander délután hatalmas vigyorral az arcán várta barátját, hogy elkezdjék a próbát.

- Veled meg mi történt? - mosolygott Castiel, ahogy belépett a próbateremnek kiépített garázsba.

- Sikerült!

- Mi? - csodálkozott. - Wendy?

- Igen! Sőt, olyan szenvedéllyel csókol, hogy...

- Várj! Mi? Te lesmároltad?

- Nem gondolkoztam, csak cselekedtem, és hát hűha! - teljesen fel volt tőle pörögve.

- Akkor fel is izgultál, mi? - nevette Castiel, amikor lerakta a gitárját. Ő csak hülyeségből mondta, de amikor ránézett fülig elvörösödött barátjára, ő is elkomolyodott. - Ennyire jó volt? - kerekedtek ki a szemei.

- Nagyon! - ült le a már megszokott helyére, a hangfalra. - Miért, Khloe nem csókol jól? - kérdésére barátja csak hosszú másodpercekig agyalt.

- Fogalmam sincs. - esett le neki. - Soha nem csókolóztunk. - foglalt helyet az egyik széken, és csak bámult maga elé.

- Hogy mi van? - csodálkozott Lysander. - Szóval hónapokig szexeltetek megállás nélkül, de egyszer sem csókoltad meg?

- Volt azért néhány nap kényszerpihenő. - húzta a száját, de ő maga sem értette, hogy akkor miért nem cselekedett.

Szombat reggel Khloe fáradtan ébredt, mert az előző napot ismét Castiel társaságában töltötte. Egészen estig sétáltak, beszélgettek, moziba mentek, kutyát sétáltattak, vagy éppen autókáztak valamerre.

Amikor tíz órakor kiment a konyhába, anyukája nem volt éppen nyugodt.

- Mi a baj? - kérdezte Marilyntől.

- Ülj le! - dühösnek tűnt.

- Szóval? - érdeklődött, ahogy leült a nővel szemben.

- Tegnap délután felhívott az igazgatónő! - kezdte. - Azt mondta, hogy az elmúlt hetekben alig jársz be órákra, és a jegyeid is egyre romlanak! Mi történt veled, kislányom? - szemei könnybe lábadtak. - Hát nem szeretnél már egyetemre menni? Azt mondod évek óta, hogy ügyvéd akarsz lenni, és a jó ügyért harcolni! Mi lett ezzel az álmoddal?

- Nem tudom. - válaszolt halkan. - Valahol elhagytam út közben. - vett egy mély levegőt, miközben gondolkozott.

- Nem szeretnéd megkeresni, mielőtt késő lesz? - tett fel egy fontos kérdést a nő.

Hétfő reggel Khloe céltudatosan kelt fel. A kapuban a már megszokott módon Castiel várta, aki ismét feltette a kérdést:

- Mit csináljunk ma?

- Nekem muszáj bemennem a suliba! - nézett komolyan a balján sétáló fiúra.

- Muszáj? - csodálkozott.

- Igen. Mondtam tegnap is a telefonban, hogy sokat kell tanulnom. - magyarázta. - Nagyon leromlottak a jegyeim az elmúlt hetekben. Több időt kell most a könyvekkel töltenem, mint veled.

- Á, értem. - hangjából egyértelműen érződött a csalódottság.

- Már ennyi az idő? - pillantott karórájára. - Sietnem kell a könyvtárba! Ne haragudj, később beszélünk! Szia! - hadarta, miközben elrohant.

- Szívesen elkísértelek volna... - mormogta maga elé, zsebre dugta a kezét, belerúgott egy kőbe, majd irányt változtatott és hazament.

- Hát te? - futott bele a lány Natanielbe, amikor belépett a könyvtárba.

- Tanulni jöttem! - válaszolta. - Merre vannak a törivel kapcsolatos...

- Arra! - mutatott az egyik polcra, ami fölött nagy betűkkel ki volt írva: "TÖRTÉNELEM".

- Köszönöm! - mosolygott és odasietett.

A szőke hajú fiú furcsállva figyelte volt barátnőjét hosszú percekig, míg valaki ki nem zökkentette belőle.

- Nataniel! - legyezett az arca előtt egy lány.

- Á, szia Melody! - köszönt neki, miután észhez tért.

- A gimi álompárjai! - viccelődött Khloe, amikor másnap reggel barátai is odaértek az A terem elé.

- Ez milyen igaz! - ölelte még szorosabban magához Alexy Violát.

- Én se tudok vitatkozni! - adott Lysander egy csókot kedvese homlokára.

A két lány csak elvörösödve hallgatta a beszélgetést.

- Wendy, megjött Borisz! - súgta oda neki Hortense, aki észre sem véve a kis társaság többi tagját elhúzta barátnőjét.

- Egy pillanat! - húzta ki karját a lányéból, visszalépett párjához, szerelmes csókot váltottak, majd csak ezután indult át a B teremhez. - Sziasztok! - köszönt kedvesen a baráti körnek, majd elsietett.

- Visszatérve az álompár témára... - kezdett bele Armin. - Neked mikor lesz valakid, Khloe?

- Á-á! - emelte fel kezeit védekezőn. - Nekem senki nem kell! Egyébként meg te hogy állsz barátnő ügyileg? - szegezte vissza a kérdést.

- Komoly vagy alkalmi? Mert jelenleg komoly nincs. Ha érted, hogy értem. - jelent meg egy sokat sejtető vigyor az arcán.

- Nem is te lennél... - jegyezte meg a fejét fogva egy lány, ahogy a kis társasághoz ért.

- Priya! - üvöltötték és a nyakába ugrottak.

- Hogyhogy visszajöttél? - kérdezte Melody.

- Csak átutazóban vagyunk itt a szüleimmel, holnap indulunk tovább. - mesélte.

- Kár! - mondta szomorúan Viola.

- De látom, itt azért vannak fejlemények! - nézett a lila hajú lányra és az őt ölelő fiúra. - Meséljetek már! - teljesen izgatott lett, annyira boldog lett a kis pár miatt.

- Á, Priya! Örülök, hogy újra látom! - lépett mellé Mr. Faraize. - Velünk tart a mai földrajz órán?

- Örömmel, tanár úr! - mosolygott kedvesen, mégis másabbul, mint szokott.

- Akkor fáradjunk be a terembe! - nyitotta ki a férfi az ajtót, miután elfordította a kulcsot a zárban. – Mivel sokan már észrevették, egy régebbi diákunkat köszönthetjük itt újra. - nézett Priyára. - Mivel mára úgyse terveztem semmit, szabad foglalkozás lesz, amíg tudnak halkan beszélgetni... és sminkelni. - nézett Amberre és barátnőire.

A diákok megörültek, és már egyből hangzavar lepte el a termet.

- Majd óra után tudna rám szánni egy pár percet? - sétált a tanár a lány mellé.

- Persze, Mr. Faraize! - mosolygott Priya vissza a férfira, majd a barátaihoz fordult.

Óra után az ajtó mellett a falnak támaszkodva várta Mr. Faraize-t. Amikor a férfi kilépett az ajtón, Priyával az oldalán az igazgatói iroda felé vette az irányt.

- Én lettem a helyettes! - mosolygott a lányra, majd kinyitotta az ajtót, udvariasan előre engedte, majd miután ő is belépett, becsukta maga mögött az ajtót.

- Hiányoztál! - vallotta be Priya elpirulva, majd közelebb lépett szerelméhez és megcsókolta.

- Te is hiányoztál nekem! - simította meg az arcát, amikor ajkuk elvált egymástól.

- Mikor tudunk újra találkozni? - ölelte magához a férfit amilyen szorosan csak tudta.

- Ha szeretnéd, kitalálok valamit, és akár most is el tudok szabadulni! - ajánlotta.

- És az igazgató nő?

- Nincs itt. Valami értekezletre ment a fővárosba. Én osztom be a napomat! - emelte fel a lány fejét az állánál fogva.

- Ilyen rosszfiú lettél? - nézett huncut szemekkel szerelmére.

- Ha így magam mellett tudhatlak, akkor igen! - csókolta meg szenvedélyesen.

Egy pillanat alatt az ölébe kapta, és ráültette az asztalra, úgy csókolóztak tovább. Egymást simogatták, és egyre forróbb lett a levegő is.

- Várj! Ne itt! - nézett szét, ahol Mrs. Shermansky kutyájával a fal szinte tapétázva volt. - Nekem itt nem menne. - mondta kissé csalódottan.

- Nekem igen! - csókolta meg újra, még szenvedélyesebben. - De ha nem szeretnéd, akkor nem erőltetem! - vált el ajkuk, amikor levegőhiány miatt szétváltak.

- A hangsúly a helyszínen van. - simította meg a férfi arcát. - Nem a személyen... - éppen, hogy befejezte a mondatot, újabb nyelvjátékba kezdtek a másik szájában.

Szenvedélyes jelenetüket az igazgatói vezetékes telefon csörgése zavarta meg.

- Ó, hogy az a... - pont elkezdte volna kihámozni kedvesét a ruhából. - Igen, tessék? Igazgatói iroda, Mr. Faraize beszél! - szólt bele a kagylóba.

- Hú, ez nagyon szexi volt! - súgta a férfi fülébe, aki egy pillanatig ránézett, elvörösödött, majd a telefon másik végén lévő félhez szólt.

- Elnézést, igazgatónő! Meg tudná ismételni? Recsegett a vonal! - pillantott ismét a lányra, miután kimondta, hogy kivel beszél.

Priya halkan kuncogni kezdett. Gondolkozott, hogy milyen módon tudná egy kicsit feltűnés mentesen lázba hozni szerelmét.

- Értem! - reagált Mr. Faraize. - Elnézést, Mrs. Shermansky, de ha már így beszélünk, szeretnék elmenni, ha lehet! Lenne egy fontos elintézni valóm, ami... - egy kicsit elhallgatott. - Rendben, úgy lesz! Köszönöm szépen! - kacsintott kedvesére, aki válaszul boldogan hozzá bújt, lábait a férfi dereka köré fonta, és a hátát kezdte cirógatni. - Rendben! A viszont hallásra! - köszönt el a nőtől, és lerakta a telefont.

- Akkor kisajátíthatlak ma délután? - nézett rá csillogó szemekkel. Válaszul csak szerelmes csókot kapott, ami gyorsan váltott szenvedéllyel telivé. - Ryan! - állította le a férfit. - Én is kívánlak téged! - érezte, hogy mi megy végbe egykori tanárában. - De máshol folytassuk, rendben? - kérte.

- Jól van! - csókolta homlokon a lányt, majd segített neki lemászni az asztalról.

- Akkor később még találkozunk, Mr. Faraize! - kacsintott, ráharapott az alsó ajkára, majd kilépett az ajtón.

- Ez a nő fog a sírba vinni! - legyezte magát az egyik asztalon lévő mappával, hogy kicsit lehűtse felhevült testét.