Október 4-én kedden reggel Castiel büszkén lépte át az iskolakaput.
- Min vigyorogsz ennyire? - kérdezte Alexy, amikor leült a vörös hajú fiú mellé földrajz óra előtt.
- Megvan a jogsija! - mondta Lisander, amikor leült az előttük lévő padba.
- Gratulálok! - csatlakozott a beszélgetésbe Viola, amikor leült padtársa, az énekes mellé.
- Kösz, kislány! - simította meg az arcát egy ellenállhatatlan félmosoly kíséretében.
- Itt van Mr. Faraize! - vetett véget a „romantikus pillanatnak” a kék hajú fiú, padtársa, Castiel pedig csak mosolygott egy kicsit rajta, és a zavarba jött lányon.
- Jó reggelt! - köszöntötte őket a férfi, majd elkezdte megtartani az órát.
A nap végén, amikor a diákok már otthon voltak, Khloe egy sms-t kapott:
„10 perc és ott leszek érted. Hotelba megyünk! C.”
- Hotelba? - csodálkozott. - Mit kellene oda felvennem? - gondolkozott, majd felvett egy egyszerű farmert, pólót, vékonyabb pulóvert, majd a bőrdzsekijét és a tornacipőjét.
Negyed óra telt el, mire a fiú odaért. Egy rövid dudaszóval jelezte, hogy ott van.
- Elmentem! - kiabálta be a házat a lány, majd kilépett az ajtón.
Egy matt fekete 2014-es Ford Mustang Coupée 2D Shelby GT500-as állt a ház előtt. Khloe nagyokat pislogva közeledett az autó felé.
Az anyósülés felőli ajtaja kinyílt, és belülről egy ismerős hang szólt ki.
- Na? Beülsz még ma? - kérdezte vigyorogva Castiel. A lány szó nélkül behuppant mellé, bekötötte magát és elhajtottak.
- Mikor lett meg a jogsid? - tette fel kérdését.
- Tegnap. - nézett rá, miközben megállt a piros lámpánál.
- És már van is kocsid? - teljesen ledöbbent.
- Még a szülinapomra kaptam, akkor már félúton volt az igazolvány! - indult el, amikor átváltott a fényjelző zöldre.
Út közben Castiel átnyúlt, és simogatni kezdte Khloet. Egy erdő felé vette a fiú az irányt, majd megállt, a kesztyűtartóból elővett egy kis táblát, amire az volt írva, hogy „HOTEL”, majd kirakta a műszerfalra.
- Megérkeztünk! - esett neki a lánynak.
Pénteken az összes diák szabadnak érezte magát, amikor az utolsó óráról is kicsengettek.
- Viola! - szólt a lány után a kék hajú fiú, amikor kiléptek az iskola kapuin.
- Igen? - fordult hátra.
- Holnap elmegyünk a csajokkal megint a parkban, mint két évvel ezelőtt. Emlékszel? - mosolygott rá.
- Nem tudom, hogy...
- Ne mondd, hogy nem érsz rá! - húzta félre a kifelé tartó tömegből.
- Csak annyit akartam mondani, hogy nem tudom milyen sütit süssek.
- Ja, akkor jó! - látszott rajta, hogy megnyugodott, majd kicsit furcsán nézett rá. - Megint a kertész klubban rajzoltál utolsó óra előtt? - kuncogott.
- Mi? Honnan... - kérdését nem tudta befejezni, mert Alexy egy virágot vett ki a hajából, meg néhány levelet. - Hoppá. - arca vörös lett zavarában.
- El ne felejtsd a holnapot! - szólt rá. - Tízre érted megyek. Megyünk! - javította ki gyorsan saját magát.
- Rendben. - igazított vissza egy tincset a füle mögé.
- Alexy! - kiabált a fiúnak testvére.
- Megyek! - ordított vissza. - Most mennem kell, megjöttek a szüleink. - dugta zsebre a kezét. - Akkor holnap! - mosolygott, majd kifelé haladva még egyszer visszanézett a lányra. - Szia Viola! - integetett neki.
- Szia Alexy! - mondta halkan, miközben intett, majd unokatestvére után sietett.
Másnap az ikreknél családi reggeli volt. Lekvárral kent pirítós várta az éhes férfiakat, mire leértek az emeletről.
- Jó reggelt anya! - mondták egyszerre, majd két oldalról egy-egy puszit nyomtak a nő arcára.
- Jó reggelt, fiúk! - mosolygott. Boldog volt tőle, hogy ilyen jó a viszonya örökbefogadott fiaival.
Evés közben beszélgettek, nevetgéltek, a idő pedig egyre csak telt.
- Öcsi, neked nem lesz randid 25 perc múlva? - nézett az órára Armin.
- Picsába! Már ennyi az idő? - döbbent le a fiú, miután az utolsó falatot visszaköpte a tányérra. - Még fel se öltöztem! - tolta ki sietve maga alól a széket.
- Alexy! - szólt rá anyukája. - Egy eurót kérek majd az üvegbe! A káromkodásért a szokásos, a reggeli miatt pedig plusz 50 cent! - kiabálta, mert kicsi fia már régen felért az emeletre, mire ő befejezte a mondatot. - Egyébként milyen randi? - nézett az ikerpár másik tagjára.
- Őőő... - gondolkozott. - Öcskös!
- Avasd be! - kiabált le a korlát mellett ugrálva, miközben a zokniját húzta fel.
- Na szóval... - kezdett bele Armin, anyukájuk pedig érdeklődve hallgatta.
- Mennyi az idő? - kötötte be cipőfűzőjét Alexy, miután leért.
- 9 óra 48. - válaszolt a nő. - Vidd ezt is! - nyújtott az arca elé egy szál rózsát.
- Mi? Nem! - tiltakozott.
- De így illik! - erőszakolta volna a kezébe.
- Mindent elmondtál? - nézett mérgesen testvérére.
- Te mondtad, hogy avassam be! - emelte védekezően kezeit maga elé.
- De nem úgy gondoltam, hogy mindenbe! - forgatta szemeit, miközben fújt egyet. - Elmentem! - sietett az ajtó felé.
- A virág! - szólt utána az anyja.
- Most még nem kell! - kiabálta vissza, majd gyors léptekkel elhagyta a házat.
Pontosan tíz perccel később, a futás miatt lihegve állt meg a lány házának kapujában. Kicsit megtámaszkodott, gyorsan kifújta magát, majd becsengetett. Édesapja, Armand nyitotta ki az ajtót.
- Szerbusz! - köszöntötte.
- Jó reggelt kívánok! - nyelt egy nagyot Alexy. Bár találkozott már néhányszor a férfival, mégis a termete miatt mindig egy pillanatra elfogta a félelem.
- Máris kinyitom a kaput! - vette le a kulcsot a bejáratnál lévő kis tartóról, majd elindult kifelé. - Csak egyedül? Viol azt mondta, hogy többen lesztek. - fordította el a kulcsot a zárban.
- Engem küldtek el érte, ők egyből a parkba mentek. - válaszolt gyorsan.
- Á, értem. - mondta a szokásos nyugodtságával Armand, és beinvitálta a vendéget a házba.
- Szia! - köszönt Viola egy lila virágos kis ruhában.
- Szia! - próbálta feltűnés nélkül végignézni tetőtől talpig az előtte álló lányt, míg az oldalra nézett zavarában. - Öhm... mehetünk? - mosolygott.
- Igen! - vágta rá egyből.
- Kicsim! - szólt utána az apja. - Gyere egy pillanatra a konyhába, kérlek! - ahogy beértek, odahajolt és a fülébe súgott. - Ő az aki tetszik neked? Az az Alexy? - lányának kikerekedtek a szemei és arca még vörösebb lett.
- Igen. - válaszolt halkan.
- Olyan... furcsa, nem?! - célzott arra, hogy szerinte a saját neméhez vonzódik.
- Jól gondolod. - mondta kissé elkenődve. - Az.
- Ó, drágám. - nézett rá egy szem lányára sajnálattal.
Nem is gondolták volna, hogy az előszobában várakozó fiú hallgatózik. Ezután azon kezdett el gondolkozni, hogyan is hajtsa végre, amit kitervelt arra a napra.
- Ne haragudj, Alexy! - ment ki hozzá Viola. - Apukám kicsit aggódik miattam. - mosolygott halványan. - Nem szoktam fiúval elhagyni a házat. - vallotta be.
- Tényleg? - eszébe jutott, hogy amikor szórakozni mennek is általában már út közben összefutnak vele, vagy éppen Khloe hamarabb eljön érte. - Értem. De azért elmondtad neki, hogy tőlem nem kell féltenie, ugye? - vigyorgott a szokásos Alexy módon.
- T-t-t-tessék? - ledöbbent. Megijedt, hogy a fiú mindent hallott.
- Hát, hogy... tudod! Én is az izmosakat szeretem! - mutogatott.
- Nos... én...
- Nem gond, ha elmondtad! Sőt! - mosolygott továbbra is.
- Igen. - hajtotta le a fejét.
- Akkor jó! Mehetünk? - nyitotta ki az ajtót. - A többiek már tűkön ülnek!
- Persze, menjünk. - görbült felfelé az ő szája is. - Szia Apu! - kiabált hátra.
- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! - mire befejezte, a fiatalok már elhagyták a házat.
Út közben semleges dolgokról beszélgettek, a parkba érve pedig egy kiterített pléden meglátták Rosát és Khloét két piknikes kosárral.
Köszöntötték egymást, puszit váltottak, majd leültek. Csevegtek, nevetgéltek, majd alig fél óra múlva megszólalt a tejföl szőke hajú lány telefonja.
- Leigh hív, bocsánat! - felkelt, majd arrébb ment. Egy perccel később hatalmasra nyílt szemekkel sietett vissza hozzájuk. - Khloe! - szinte a szívbajt hozta a többiekre, olyan hangosan szólt neki. - A dupla randi! Leigh haverja ma jött át, elnézte a naptárat!
- Milyen dupla randi? - kérdezte halkan Viola.
- Rosa szervezett egy dupla, egyben vak randit is. - magyarázta unokatestvére. - Fogalmam sincs, hogy ki lesz a randi partnerem. - forgatta a szemeit. - Csak annyit tudok, hogy Leigh haverja.
- Nincs idő dumálni, haladnunk kell! - húzta fel a plédről barátnője. - Bocsi, mi most itt hagyunk titeket! Legközelebb bepótoljuk! Sziasztok! - hadarta, majd karon fogta Khloét és kirohantak a parkból.
Elhagyva annak 10 méteres körzetét megálltak és kifújták magukat.
- Jó színésznők lennénk! - jelentette ki büszkén Rosa. - Még Alexy is majdnem bevette!
- Igen, azt én is láttam rajta! - nevette.
- Megint el kéne játszanotok egy színdarabot!
- Naná, hogy kéne megint egy színdarab! - értett egyet Khloe, hiszen ő is éppen erre gondolt.
- Viszont visszatérve... - mentek tovább sétálva.
- Egy kész! A többi már Alexyn múlik. - fejezte be.
- Vajon milyen lehet egy dupla randi? - gondolkozott hangosan Viola, miközben ették a szendvicset.
- Nem voltál még dupla randin? - kérdezett vissza ledöbbenve.
- Semmilyen randin nem voltam még. - vallotta be, és levette a tetejét a kis doboznak, amit vitt. - Kérsz sütit? - nyújtotta oda a csokoládés édességet.
- Várj! Mi? - vett ki egy szeletet. - Soha nem randiztál még? - csodálkozott a hallottakon, miközben beleharapott. - Egek! Ez nagyon finom! - mondta tele szájjal.
- Örülök, hogy ízlik. - pirult el a lány.
- Szóval akkor neked még nem volt senkid? - kérdezte óvatosan.
- De! - vágta rá. - Nem. - hajtotta le a fejét, miközben bevallotta az igazságot.
- Ezek szerint... - gondolkozott, hogy befejezze-e a kérdést.
- Beszélgessünk másról! - erőltetett mosolyt az arcára.
- Elképesztő vagy! - hangzott az elismerés.
- Tessék? - pislogott nagyokat.
- Komolyan mondom! Bárhol, bármikor tudsz mosolyogni! Én... nem is tudom. Fantasztikus vagy, Viola! - mondta teljesen komolyan. - Minden srác olyan lányt szeretne, mint amilyen te vagy! - nézett mélyen a szemébe. - Teljesen elbűvölsz! - ejtette ki a szavakat halkan, arca pedig közeledett a vele szemben ülőéhez.
- Ne mondj ilyet! - szorította össze szemét és a markát.
- Hm?! - tért magához Alexy és kicsit megrázta a fejét. - Mi a baj? - vette észre a lány szeme sarkában a csillogást.
- Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan! Fogalmad sincs róla, mennyire fáj amit mondasz! - gördült le egy könnycsepp az arcán.
- Mi? Nem! Félre...
- Sajnálom! - törölte meg az arcát. - Majd a suliban találkozunk! - felkelt, és már el is ment. A fiú megszólalni sem tudott. Ledöbbenve ült még ott hosszú percekig azon gondolkozva, hol ronthatta el.
- Min vigyorogsz ennyire? - kérdezte Alexy, amikor leült a vörös hajú fiú mellé földrajz óra előtt.
- Megvan a jogsija! - mondta Lisander, amikor leült az előttük lévő padba.
- Gratulálok! - csatlakozott a beszélgetésbe Viola, amikor leült padtársa, az énekes mellé.
- Kösz, kislány! - simította meg az arcát egy ellenállhatatlan félmosoly kíséretében.
- Itt van Mr. Faraize! - vetett véget a „romantikus pillanatnak” a kék hajú fiú, padtársa, Castiel pedig csak mosolygott egy kicsit rajta, és a zavarba jött lányon.
- Jó reggelt! - köszöntötte őket a férfi, majd elkezdte megtartani az órát.
A nap végén, amikor a diákok már otthon voltak, Khloe egy sms-t kapott:
„10 perc és ott leszek érted. Hotelba megyünk! C.”
- Hotelba? - csodálkozott. - Mit kellene oda felvennem? - gondolkozott, majd felvett egy egyszerű farmert, pólót, vékonyabb pulóvert, majd a bőrdzsekijét és a tornacipőjét.
Negyed óra telt el, mire a fiú odaért. Egy rövid dudaszóval jelezte, hogy ott van.
- Elmentem! - kiabálta be a házat a lány, majd kilépett az ajtón.
Egy matt fekete 2014-es Ford Mustang Coupée 2D Shelby GT500-as állt a ház előtt. Khloe nagyokat pislogva közeledett az autó felé.
Az anyósülés felőli ajtaja kinyílt, és belülről egy ismerős hang szólt ki.
- Na? Beülsz még ma? - kérdezte vigyorogva Castiel. A lány szó nélkül behuppant mellé, bekötötte magát és elhajtottak.
- Mikor lett meg a jogsid? - tette fel kérdését.
- Tegnap. - nézett rá, miközben megállt a piros lámpánál.
- És már van is kocsid? - teljesen ledöbbent.
- Még a szülinapomra kaptam, akkor már félúton volt az igazolvány! - indult el, amikor átváltott a fényjelző zöldre.
Út közben Castiel átnyúlt, és simogatni kezdte Khloet. Egy erdő felé vette a fiú az irányt, majd megállt, a kesztyűtartóból elővett egy kis táblát, amire az volt írva, hogy „HOTEL”, majd kirakta a műszerfalra.
- Megérkeztünk! - esett neki a lánynak.
Pénteken az összes diák szabadnak érezte magát, amikor az utolsó óráról is kicsengettek.
- Viola! - szólt a lány után a kék hajú fiú, amikor kiléptek az iskola kapuin.
- Igen? - fordult hátra.
- Holnap elmegyünk a csajokkal megint a parkban, mint két évvel ezelőtt. Emlékszel? - mosolygott rá.
- Nem tudom, hogy...
- Ne mondd, hogy nem érsz rá! - húzta félre a kifelé tartó tömegből.
- Csak annyit akartam mondani, hogy nem tudom milyen sütit süssek.
- Ja, akkor jó! - látszott rajta, hogy megnyugodott, majd kicsit furcsán nézett rá. - Megint a kertész klubban rajzoltál utolsó óra előtt? - kuncogott.
- Mi? Honnan... - kérdését nem tudta befejezni, mert Alexy egy virágot vett ki a hajából, meg néhány levelet. - Hoppá. - arca vörös lett zavarában.
- El ne felejtsd a holnapot! - szólt rá. - Tízre érted megyek. Megyünk! - javította ki gyorsan saját magát.
- Rendben. - igazított vissza egy tincset a füle mögé.
- Alexy! - kiabált a fiúnak testvére.
- Megyek! - ordított vissza. - Most mennem kell, megjöttek a szüleink. - dugta zsebre a kezét. - Akkor holnap! - mosolygott, majd kifelé haladva még egyszer visszanézett a lányra. - Szia Viola! - integetett neki.
- Szia Alexy! - mondta halkan, miközben intett, majd unokatestvére után sietett.
Másnap az ikreknél családi reggeli volt. Lekvárral kent pirítós várta az éhes férfiakat, mire leértek az emeletről.
- Jó reggelt anya! - mondták egyszerre, majd két oldalról egy-egy puszit nyomtak a nő arcára.
- Jó reggelt, fiúk! - mosolygott. Boldog volt tőle, hogy ilyen jó a viszonya örökbefogadott fiaival.
Evés közben beszélgettek, nevetgéltek, a idő pedig egyre csak telt.
- Öcsi, neked nem lesz randid 25 perc múlva? - nézett az órára Armin.
- Picsába! Már ennyi az idő? - döbbent le a fiú, miután az utolsó falatot visszaköpte a tányérra. - Még fel se öltöztem! - tolta ki sietve maga alól a széket.
- Alexy! - szólt rá anyukája. - Egy eurót kérek majd az üvegbe! A káromkodásért a szokásos, a reggeli miatt pedig plusz 50 cent! - kiabálta, mert kicsi fia már régen felért az emeletre, mire ő befejezte a mondatot. - Egyébként milyen randi? - nézett az ikerpár másik tagjára.
- Őőő... - gondolkozott. - Öcskös!
- Avasd be! - kiabált le a korlát mellett ugrálva, miközben a zokniját húzta fel.
- Na szóval... - kezdett bele Armin, anyukájuk pedig érdeklődve hallgatta.
- Mennyi az idő? - kötötte be cipőfűzőjét Alexy, miután leért.
- 9 óra 48. - válaszolt a nő. - Vidd ezt is! - nyújtott az arca elé egy szál rózsát.
- Mi? Nem! - tiltakozott.
- De így illik! - erőszakolta volna a kezébe.
- Mindent elmondtál? - nézett mérgesen testvérére.
- Te mondtad, hogy avassam be! - emelte védekezően kezeit maga elé.
- De nem úgy gondoltam, hogy mindenbe! - forgatta szemeit, miközben fújt egyet. - Elmentem! - sietett az ajtó felé.
- A virág! - szólt utána az anyja.
- Most még nem kell! - kiabálta vissza, majd gyors léptekkel elhagyta a házat.
Pontosan tíz perccel később, a futás miatt lihegve állt meg a lány házának kapujában. Kicsit megtámaszkodott, gyorsan kifújta magát, majd becsengetett. Édesapja, Armand nyitotta ki az ajtót.
- Szerbusz! - köszöntötte.
- Jó reggelt kívánok! - nyelt egy nagyot Alexy. Bár találkozott már néhányszor a férfival, mégis a termete miatt mindig egy pillanatra elfogta a félelem.
- Máris kinyitom a kaput! - vette le a kulcsot a bejáratnál lévő kis tartóról, majd elindult kifelé. - Csak egyedül? Viol azt mondta, hogy többen lesztek. - fordította el a kulcsot a zárban.
- Engem küldtek el érte, ők egyből a parkba mentek. - válaszolt gyorsan.
- Á, értem. - mondta a szokásos nyugodtságával Armand, és beinvitálta a vendéget a házba.
- Szia! - köszönt Viola egy lila virágos kis ruhában.
- Szia! - próbálta feltűnés nélkül végignézni tetőtől talpig az előtte álló lányt, míg az oldalra nézett zavarában. - Öhm... mehetünk? - mosolygott.
- Igen! - vágta rá egyből.
- Kicsim! - szólt utána az apja. - Gyere egy pillanatra a konyhába, kérlek! - ahogy beértek, odahajolt és a fülébe súgott. - Ő az aki tetszik neked? Az az Alexy? - lányának kikerekedtek a szemei és arca még vörösebb lett.
- Igen. - válaszolt halkan.
- Olyan... furcsa, nem?! - célzott arra, hogy szerinte a saját neméhez vonzódik.
- Jól gondolod. - mondta kissé elkenődve. - Az.
- Ó, drágám. - nézett rá egy szem lányára sajnálattal.
Nem is gondolták volna, hogy az előszobában várakozó fiú hallgatózik. Ezután azon kezdett el gondolkozni, hogyan is hajtsa végre, amit kitervelt arra a napra.
- Ne haragudj, Alexy! - ment ki hozzá Viola. - Apukám kicsit aggódik miattam. - mosolygott halványan. - Nem szoktam fiúval elhagyni a házat. - vallotta be.
- Tényleg? - eszébe jutott, hogy amikor szórakozni mennek is általában már út közben összefutnak vele, vagy éppen Khloe hamarabb eljön érte. - Értem. De azért elmondtad neki, hogy tőlem nem kell féltenie, ugye? - vigyorgott a szokásos Alexy módon.
- T-t-t-tessék? - ledöbbent. Megijedt, hogy a fiú mindent hallott.
- Hát, hogy... tudod! Én is az izmosakat szeretem! - mutogatott.
- Nos... én...
- Nem gond, ha elmondtad! Sőt! - mosolygott továbbra is.
- Igen. - hajtotta le a fejét.
- Akkor jó! Mehetünk? - nyitotta ki az ajtót. - A többiek már tűkön ülnek!
- Persze, menjünk. - görbült felfelé az ő szája is. - Szia Apu! - kiabált hátra.
- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! - mire befejezte, a fiatalok már elhagyták a házat.
Út közben semleges dolgokról beszélgettek, a parkba érve pedig egy kiterített pléden meglátták Rosát és Khloét két piknikes kosárral.
Köszöntötték egymást, puszit váltottak, majd leültek. Csevegtek, nevetgéltek, majd alig fél óra múlva megszólalt a tejföl szőke hajú lány telefonja.
- Leigh hív, bocsánat! - felkelt, majd arrébb ment. Egy perccel később hatalmasra nyílt szemekkel sietett vissza hozzájuk. - Khloe! - szinte a szívbajt hozta a többiekre, olyan hangosan szólt neki. - A dupla randi! Leigh haverja ma jött át, elnézte a naptárat!
- Milyen dupla randi? - kérdezte halkan Viola.
- Rosa szervezett egy dupla, egyben vak randit is. - magyarázta unokatestvére. - Fogalmam sincs, hogy ki lesz a randi partnerem. - forgatta a szemeit. - Csak annyit tudok, hogy Leigh haverja.
- Nincs idő dumálni, haladnunk kell! - húzta fel a plédről barátnője. - Bocsi, mi most itt hagyunk titeket! Legközelebb bepótoljuk! Sziasztok! - hadarta, majd karon fogta Khloét és kirohantak a parkból.
Elhagyva annak 10 méteres körzetét megálltak és kifújták magukat.
- Jó színésznők lennénk! - jelentette ki büszkén Rosa. - Még Alexy is majdnem bevette!
- Igen, azt én is láttam rajta! - nevette.
- Megint el kéne játszanotok egy színdarabot!
- Naná, hogy kéne megint egy színdarab! - értett egyet Khloe, hiszen ő is éppen erre gondolt.
- Viszont visszatérve... - mentek tovább sétálva.
- Egy kész! A többi már Alexyn múlik. - fejezte be.
- Vajon milyen lehet egy dupla randi? - gondolkozott hangosan Viola, miközben ették a szendvicset.
- Nem voltál még dupla randin? - kérdezett vissza ledöbbenve.
- Semmilyen randin nem voltam még. - vallotta be, és levette a tetejét a kis doboznak, amit vitt. - Kérsz sütit? - nyújtotta oda a csokoládés édességet.
- Várj! Mi? - vett ki egy szeletet. - Soha nem randiztál még? - csodálkozott a hallottakon, miközben beleharapott. - Egek! Ez nagyon finom! - mondta tele szájjal.
- Örülök, hogy ízlik. - pirult el a lány.
- Szóval akkor neked még nem volt senkid? - kérdezte óvatosan.
- De! - vágta rá. - Nem. - hajtotta le a fejét, miközben bevallotta az igazságot.
- Ezek szerint... - gondolkozott, hogy befejezze-e a kérdést.
- Beszélgessünk másról! - erőltetett mosolyt az arcára.
- Elképesztő vagy! - hangzott az elismerés.
- Tessék? - pislogott nagyokat.
- Komolyan mondom! Bárhol, bármikor tudsz mosolyogni! Én... nem is tudom. Fantasztikus vagy, Viola! - mondta teljesen komolyan. - Minden srác olyan lányt szeretne, mint amilyen te vagy! - nézett mélyen a szemébe. - Teljesen elbűvölsz! - ejtette ki a szavakat halkan, arca pedig közeledett a vele szemben ülőéhez.
- Ne mondj ilyet! - szorította össze szemét és a markát.
- Hm?! - tért magához Alexy és kicsit megrázta a fejét. - Mi a baj? - vette észre a lány szeme sarkában a csillogást.
- Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan! Fogalmad sincs róla, mennyire fáj amit mondasz! - gördült le egy könnycsepp az arcán.
- Mi? Nem! Félre...
- Sajnálom! - törölte meg az arcát. - Majd a suliban találkozunk! - felkelt, és már el is ment. A fiú megszólalni sem tudott. Ledöbbenve ült még ott hosszú percekig azon gondolkozva, hol ronthatta el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése