11. rész

Khloe a következő hétvégén a legjobb barátnőjével és unokatestvérével mozdult ki egy kicsit szombat délután. Beültek a kávézóba, forró csokit rendeltek és beszélgettek. Egy idő után a múlt is feljött témának.

- Miért mentél bele Castiellel a barátság extrákkal dologba? - érdeklődött Rosa.

- Tessék? - Khloe majdnem kiköpte a melegítő italt.

- A szexre gondolok! Mesélted, hogy az osztálykiránduláson történt köztetek először, de ittas állapotban voltatok, bla bla bla, de utána a tengerparton, ahogy találkoztatok meg beszélgettetek, akkor már nem voltatok még csak másnaposak se! A szex nem csak testi kontaktus! - kezdett szentbeszédébe. - Kell hozzá érzelem, meg... 

- Rosa! - szólt barátnőjére. - Befejeznéd?

- Szóval már akkor is bele voltál zúgva?

- Mi? Ezt hogy? Nem! Dehogy! - kortyolt bele.

- Vagyis igen! - következtetett.

- Ez még nekem is gyanús, hogy ennyire tagadod. - szólt közbe Viola.

- Te most kinek az oldalán állsz? - nézett rá mérgesen Khloe.

- Az igazság oldalán! - mondta halkan.

- Igazság, mi? - támasztotta meg az asztalon a könyökét, arcát a tenyerébe helyezte. - Tényleg érdekel titeket az igazság? - figyelte szomorúan a járókelőket és a járműveket.

- Igen! - válaszoltak egyszerre, és érdeklődve a lányt nézték.

- Az a büdös nagy igazság, hogy már akkor beleszerettem, amikor másodikban megrendeztük a koncertet. - hunyta be a szemét. - Az a szenvedély, amivel gitározott, teljesen magával ragadott. - emlékezett vissza a jelenetre. - Hát, ennyi lenne. - vett egy mély levegőt, majd barátnőire nézett. - Ennyi az oka, hogy belementem az osztálykiránduláson, és utána is. Kicsit közelebb éreztem magamhoz, mint előtte. - mosolya nem volt őszinte. - Tisztában voltam vele, hogy csak egy vagyok neki a sok közül. Néha mesélt is a nő ügyeiről. Én mégis reméltem, hogy én leszek neki az egyetlen. - akaratlanul is egy könnycsepp gördült le az arcán.

- Khloe... - fogták meg a lányok a kezét.

- Na, beszéljünk másról! - törölte le arcáról a könnyét, és Violához fordult. - Ti hogy vagytok? Nálatok volt már szex? - kacsintott.

- Én... - szegény teljesen lefagyott. Nem tudta, milyen választ adjon.

- Hoppá! - mosolygott össze Rosa és Khloe.

- Ezek szerint te is belekóstoltál a szerelem édes testi ízébe! - a tejföl szőke lánynak Viola úgy reagált, hogy fülig elvörösödött, és inni kezdte forró csokiját.

Az iskolába egy hétre újra megérkeztek a régi cserediákok.

- Dajan! - mosolyogva a fiú nyakába ugrott.

- Szia Khloe! - ő is örült a lánynak, szorosan magához ölelte.

- Mi van veled mostanában? - érdeklődött.

- Vőlegény lettem! - mutatta ujján a gyűrűt.

- Azt a...! - teljesen ledöbbent. - Gratulálok! - öröme őszinte volt.

- Kösz! Nem akartuk elsietni, de aztán muszáj volt. - kezdett el kutatni a táskájában.

- Hogy érted, hogy... - Dajan egy képet tolt az arca elé.

- Apa leszel? - kerekedtek ki a szemei, ahogy meglátta az ultrahang képet.

- Igen. - kicsit zavarban volt. - Ő pedig a menyasszonyom. - mutatta meg telefonja háttérképét. Egy napbarnított bőrű, fekete hajú és barna szemű lány volt a képen. Külsőre teljes mértékben a fiúhoz passzolt.

- Nagyon szép! - dicsérte komolyan.

- Na, és veled mi a helyzet? - érdeklődött, ahogy a tornaterem felé vették az irányt.

- Nos... - rúgott bele egy kavicsba az udvaron.

- Még mindig semmi? - állította meg a lányt, aki válaszul csak szomorúan nézte a földet. - Azt hittem, ha segíteni nem tudtam abban, hogy elfelejtsd, legalább féltékeny lett és utána beszéltetek, de akkor tévedtem. - ő se lett tőle boldogabb.

- Sajnos igen. Pedig tudom, hogy te tényleg mindent megtettél, hogy segíts nekem. - lökte meg a karját kicsit mosolyogva, ahogy tovább haladtak.

- Azért izgalmas néhány hónap volt, nem? - kacsintott.

- Na, abból nem volt hiány! - nevette, ahogy az együttléteikre gondolt.

- Néhány baki azért kellett bele, másképp nem lett volna jó! - próbálta menteni saját magát mosolyogva.

- Néhány még oké, de hogy mindig? - a nevetéstől már a könnyét törölgette.

- Mind a ketten kezdők voltunk! Ne csak az én bakijaimra gondolj! - lökte meg egy kicsit, majd átkarolta a vállát. - Jó volt, de nem bánom, hogy vége lett.

- Tudom, én sem!

- Ha tudnád, milyen boldog vagyok Diane mellett. - behunyva szemét kedvesére gondolt.

- Dajan és Diane? Komolyan?

- Igen. - nyitotta ki az ajtót. A termen átvágva az öltözők felé vették az irányt. - Ide is be akarsz jönni? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Úgyis megvédesz! - mosolygott, és belépett. - Amilyen ritkán beszélünk, ez a plusz pár perc is sokat jelent. - leült az egyik padra, és nézelődni kezdett a fedetlen férfi felsőtestek világában.

- Csak fel ne izgulj nagyon! - súgta neki Dajan. - Ezek néha olyan kanosak, hogy kiszagolják! - viccelődött.

- Hülye! - nevette a lány.

- Te mit keresel itt? - lépett mellé Kentin. - Ez a pasi öltöző!

- Csak beszélgetni jöttem! - biccentett fejével a cserediák felé.

- Akkor is menj ki, kérlek!

- Na, jó! Ha ennyire szégyenlős vagy! - combjain megtámaszkodva felkelt. - Később beszélünk! - adott egy puszit Dajannak, majd kisétált az öltözőből.

Másnap, amikor a biokémia terem előtt álltak sorba, Nataniel próbált beszélgetni örök padtársával, de az rá se hederített.

- Kentin! - lökte meg kissé ingerülten.

- Hm? - nézett rá.

- Már 10 perce őket bámulod! - biccentett fejével Violáék felé. - Mi bajod van? - kérdezte.

- Semmi! - fordult a másik irányba.

- Hetek óta nem is beszéltek! - súgta. - Mióta összejöttek, azóta...

- Istenem! - szétnézve kicsit arrébb húzta Natanielt. - Zavar, érted? - magyarázta. - Egyszerűen rosszul vagyok, ha csak rájuk nézek!

- Elég jól bírtad akkor, mert most elég sokáig bámultad őket. - fonta össze karjait mellkasa előtt. - De miért? Féltékeny vagy? Előtte nem is láttalak Violával... - kezdett el gondolkozni a szőke hajú. – Melyik zavar jobban?

- Hogy érted, hogy melyik? - a kérdést se nagyon értette.

- Amikor csókolóznak. Viola vagy Alexy jelenléte zavar olyankor jobban?

- Nem tudom. Talán inkább Vi... - megállt a beszédben. - Mire akarsz célozni?

- Nem lehet, hogy... szóval... hogy érzel valamit Alexy iránt? - kérdezte óvatosan.

- Meghülyültél? - kicsit hangosabban szólalt meg, mint szerette volna.

- Halkabban már! - szólt rá halkan. - Féltékeny vagy, ez nem kétség!

Egész órán a két paddal mellettük ülő Alexyt nézte. Fogalma sem volt arról, hogy mi játszódik le benne. A kék hajú fiút olyan boldognak még nem látta, mint amióta együtt van Violával. Tudta, hogy azok ketten szeretik egymást. Azt viszont nem tudta, hogy ő miért érzi magát ettől annyira rosszul. Amikor Alexy és Viola összejöttek, az elején még a megszokott módon hülyéskedett a fiú Kentinnel, ám ez gyorsan megváltozott, amikor a barna hajú mindenben a negatív dolgokat látta.

- Mi van, ha... - gondolkozását a csengő zavarta meg. Azon agyalt, hogy lehet, igaza van Natanielnek. Akkor sem érezte jobban magát, amikor még jól elvoltak, de már összejött a kis pár. – Ha ez így van, engem kitagadnak! - állt meg a folyosó közepén.

- Mi? Miért? - lépett mellé aggódva Alexy.

- S-semmi! - válaszolta torkában dobogó szívvel, majd elrohant.

A nap folyamán már nem látták Kentint.

Péntek reggel Khloe akaratlanul is belefutott Dakotába.

- Szia, Szépségem! - állította meg.

- Pá! - sétált volna tovább.

- Ott voltam én is a kávézóban! - fogta meg a karját. - Tudok a kis titkodról! - a lány egyből szembe fordult vele. - Tudom, hogy egy szex éhes ribanc vagy, aki beleszeretett a kis Castielbe. - mosolyogta.

Amikor Khloe egy pofonnal válaszolt volna, Dake lefogta a kezét.

- Ha nem szeretnéd, hogy a szüleid és az öcséd szembesüljenek azzal, hogy milyen kurva is vagy, valamint hogy Castiel megtudja, hogy belezúgtál és egyenesen a képedbe röhögjön, akkor szerintem beszélgetnünk kéne egy kicsit! - simította meg a lány arcát. - Ajánlhatnál valamit a hallgatásomért cserébe! - a lány elvörösödött szégyenében.

- Dakota! - kiabálta egy ismerős hang. - Húzz vissza az óceánba sellőfiút játszani! - ért melléjük Castiel.

- Á, helló! - vigyorgott, és Khloera nézett. - Te döntesz!

- Fulladj meg egy kanál vízben! - karon fogta gitáros barátját, majd elsétált.

Órák után egy erős kéz húzta be a férfi mosdóba.

- Ne merj kiabálni! - fogta be a száját. - Utolsó esélyed! - mutatott neki egy küldésre váró sms-t:

„Az év poénja: a kis Khloe belezúgott Castielbe! Ja, ez nem vicc!” - a címzett telefonszámát felismerte, tényleg a vörösé volt.

- Nem küldöm el, de cserébe egy kis kényeztetést kérek! - mondta, és kihúzta a lány felsőjének nyakát, benézve a melleire. Viszonzásul egy pofont, majd egy térdelést kapott a férfiasságához.

- Kényeztessen téged egy villamosszék! - sietett volna ki, de visszarántották.

- Nem tudod, kivel húztál ujjat! - kezeit lefogva a szájához szorította, így se ellenkezni, se kiabálni nem tudott. Dakota egyik lábával Khloe lábainak dőlt, így rúgni sem tudott. Teljesen a falnak volt nyomva.

- Mmm! - szabadult volna az erős szorításból. Dake a lány pólója alá nyúlt és fogdosni kezdte, majd a nadrágot kezdte kigombolni. Áldozata ficánkolt, de mind hiába. Csak saját magát fárasztotta ki még jobban. - Mmmm! - próbált kiabálni, amikor a fiú benyúlt az alsóneműjébe.

- Nyugi! Tudod te is, hogy nem fog fájni! - kacsintott, és a saját nadrágját kezdte el kigombolni.

- Csak egy perc, és... - lépett be egy velük egykorú.

A bent lévők alig tudták felfogni, hogy valaki átlépett a küszöbön, Dakota egy hatalmas öklöst kapott az arcába, amitől kifeküdt a földön. - Mi történt? - kérdezte aggódva a könnyes szemű lányt.

- Köszönöm! Annyira köszönöm! - ölelte meg Lysandert és zokogni kezdett.

- Mi folyik itt? - csodálkozott Wendy, amikor a csattanást hallva benézett a mosdóba.

- Erről senkinek ne szóljatok, kérlek! - törölte meg a szemét Khloe. - Castielnek se! - szegezte megmentőjének.

- De...

- Kérlek! - könyörgött.

- Rendben! - egyezett bele. - De tűnjünk el innen! - terelte ki a lányokat, amikor Dake az arcát fogva magához tért. Jobbnak látta, ha csak otthon végzi el a dolgát.