Miután Castiellel a fél iskola előtt nagyon csúnyán veszett össze, a lányról nem igazán lehetett elmondani, hogy jó passzban volt. Így pedig a testnevelés órai kidobóson látta kárát, amikor Amber „teljesen véletlenül” fejbe dobta, az eltalált személy pedig elterült a földön.
- Khloe! Hallasz? - ismerte fel osztálytársa hangját, de mozdulni nem tudott, sem a szemét kinyitni. - Az az idióta húgom! - mérgelődött a fiú. - Már azóta ki nem állhat téged, mióta idejöttél, pedig semmi rosszat nem tettél ellene. - simította meg a lány kézfejét. - Csak beleszerettél abba, akibe ő is az, már kiskorunk óta. - jegyezte meg halkan.
Ezután néhány perces csend honolt a gyengélkedőn, de az érintés megmaradt. Khloe az egyik pillanatban közelről érezte a fiú szuszogását.
- Ne ébredj még fel, kérlek... - kérte csendesen, és egyre közelebb hajolt.
- Mi a fenét csinálsz? - lépett be a szobába valaki.
- Amber! - lepődött meg egyből, ahogy fejét felemelve ránézett a húgára. - Hogy... hogy kerülsz ide? - dadogta, ahogy ellépett az ágytól.
- Borisz mondta, hogy nézzem meg mi van ezzel a...
- Khloe a neve! - szólt rá dühösen.
- Nekem nyolc! - csapta be maga mögött az ajtót, ahogy elhagyta a gyengélkedőt.
- Ez mi volt? - nyitotta ki lassan a szemét Khloe.
- Csak Amber. - simította meg a lány haját. - Hogy érzed magad?
- Fáj a fejem. - mosolygott. - Hogy kerülsz ide? - tette fel most ő a kérdését.
- Valakinek el kellett hoznia a gyengélkedőre. - viccelődött.
- És a DÖK elnök feláldozta az egyik tanórát, hogy egy magamfajta átlagdiáknak a gondját viselje? - görbült nagyobb felfelé húzódó vonal az arcára.
- Egy átlagdiáknak nem. De Neked igen! - mondta ki gondolkozás nélkül, megnyomva az utolsó mondatban a személyes névmást.
- Hm? - nézett furcsállva az aranysárga szemekbe.
- Csak mert... tudom, hogy min mentél keresztül mostanában. - hazudta. - Nem jó összeveszni egy olyan emberrel, aki fontos nekünk.
- Kiről beszélsz?
- Castielről.
- Ő egy seggfej! - dühösen a másik irányba fordította a fejét, ahogy az említett fiúra gondolt.
- Ne haragudj, nem kellett volna felhoznom!
- Semmi gond. Attól még seggfej!
- Akkor ez a seggfej inkább meg se nézi, hogy mi van veled! - szólt közbe valaki az ajtótól. - Úgyis látom, hogy jobb társaságod van! - csukta be maga mögött az ajtót Castiel.
- Ez meg mióta állt ott? - döbbent le Nataniel. Nem vette észre, hogy mikor ment be.
- Nem tudom, de nem is érdekel! - takarózott vissza teljesen és befordult a fal felé. - Most ha nem baj, szeretnék pihenni egy kicsit!
- Persze, én akkor ki is megyek! Leírtam a számomat, itt van az asztalon. - mutatott rá a cetlire, de a lány még csak oda sem nézett. - Nyugodtan szólj, ha kell valami. - mondta egyre halkabban.
- Oké. Kösz. - hunyta be a szemét Khloe, Nataniel pedig elhagyta a szobát. - Idióta vagy, Castiel! - gördült le egy könnycsepp az arcán. - Akkora idióta! - kezdett el zokogni. Még csak fel sem merült benne, hogy a szőke hajú fiú egy utolsó pillantást vetett rá, amikor kimondta ezeket a szavakat.
- Hogy van Khloe? - támadta le Viola, Rosa és Kim a terem elé érkező Natanielt.
- Van egy kis pukli a fején, de semmi egyéb baja nincs. - mondta kedvetlenül. - Most ha megbocsátotok, megyek matek órára. - indult befelé.
- Biológiánk lesz. - javította ki halkan Viola.
- Ennek meg mi baja? - furcsállta Kim.
- Mi a fene folyik itt? - látta meg Rosa pár méterre tőlük a másik oldalon Castielt és Ambert. A szőke hajú lány megállás nélkül beszélt a fiúhoz, aki néha odafigyelt rá, néha elkalandozott, belemerülve a vele szemben lévő szekrénybe.
- Azok meg mit csinálnak? - csodálkozott a sötét bőrű barátnő.
- Valami nagyon nincs rendben! - próbálta összerakni a képet a tejföl szőke hajú lány, de egyelőre még nem jutott semmire.
Becsengettek, így bementek a terembe, óra után pedig feltűnt neki, hogy sógorjelöltje a DÖK elnökkel beszélget. Nem tudta megállni, hogy szünetben ne kérdezzen rá.
- Lis! - szólt neki, ahogy az kiindult az udvarra. - Ráérsz egy kicsit?
- Mindjárt, Rosa, csak szerintem a padon hagytam a...
- Jegyzetfüzeted?
- Igen.
- Ez most fontosabb! - fogta karon a fiút és kimentek.
- Szia Lisander! - lépett melléjük egy másodéves, vörös hajú és aranysárga szemű lány.
- Helló... öhm... - köszönt volna vissza, ha eszébe jut a neve.
- Wendy. - mondta zavarban.
- Á, igen! Wendy! - jutott eszébe. - Szeretnéd, hogy megint segítsek a töriben?
- Nem, én csak ezt szeretném odaadni! - nyújtotta a kis noteszt.
- A jegyzetfüzetem! - vette át. - Köszönöm szépen! Honnan tudtad, hogy az enyém?
- Szünet végén láttam, hogy ott hagytad, de mire utánad mentem már bementél a terembe.
- Értem. - mosolygott. - Akkor köszönöm, hogy visszaadtad! - ránézett Rosára, majd újra Wendyre. - Szia! - köszönt el egyszerűen, majd tovább indult.
- Lis, ez mi volt? - ültek le az egyik padra sógornőjével.
- Hogy érted, hogy mi volt? - csodálkozott.
- Legalább egy puszit adhattál volna neki, amiért megtalálta!
- Komolyan erről akarsz beszélgetni?
- Is.
- Legyen az eredeti téma inkább.
- De még visszatérünk erre is! - fenyegette mutatóujjával. - Az érdekelne, hogy miről beszéltél Nataniellel.
- Semmi különösről. Miért?
- Nem lehet véletlen, hogy ő áll Khloe és Castiel közé, amikor veszekednek, aztán amikor Khloet fejbe találják szintén ő lesz a hős megmentő, Castiel meg most Amberrel beszélt a szünetben. Valahogy nem áll össze a kép! - fogta meg a fejét kezével, amit combján támasztott meg.
- Castiellel nem beszéltem tegnap este óta, ahogy vége lett a próbának.
- Hogyhogy? Mi történt?
- Egyre hülyébb, és fogalmam sincs, mi baja van. Ezt szóvá tettem és nem tetszett neki. Nem szeretném idézni szó szerint, de maradjunk annyiban, hogy elküldött melegebb éghajlatra. - a lány ledöbbenve hallgatta. - Rosa, csukd be a szád! - nevette, állát pedig mutatóujjával felemelte.
- Lehet, hogy féltékeny? - tért észhez, majd agyalni kezdett. - Khloet kedveli, Natanielt utálja, viszont ők meg most egyre többet beszélgettek, mióta a szöszi félbeszakította az öldöklésüket.
- Ne is mondd! Már olyanokat terjesztenek a suliban, hogy Castiel valami olyasmit mondott Khloénak, hogy menjen és kúrassa szét magát a várossal, mert máshoz úgysem ért, Khloe meg lekevert neki egy pofont!
- Sajnos ez nem csak pletyka. - vett egy mély levegőt Rosa.
- Te ezt honnan tudod? Bent voltál velünk a teremben, nem? - gondolkozott.
- Khloe mesélte suli után. Szegénykém teljesen bele van zúgva Castielbe! Szerinted, hogy esett neki, amikor lekurvázta az a hülye? - fogta meg a fejét.
- Akkor az is igaz, hogy ekkor állt közéjük Nataniel, mert Castiel meg vissza akart pofozni? - félt a választól, de muszáj volt feltennie a kérdést.
- Hogy Nataniel ekkor állt közéjük az biztos, a másik részét viszont nem tudom. Khloe nem mondta, de lehet, hogy csak Castielt akarta ezzel védeni.
- Védeni? - kérdezett vissza értetlenül.
- Maradjunk annyiban, hogy Alexy is úgy nézett ki, mint egy megvadult bika, amikor mesélte Khloe, hogy mi történt. Tippelj, hogy a kevésbé nyugodt tesója milyen volt. Ha még ezt is elmondja, tuti háború tört volna ki.
Beszélgetésüket a csengőnek a hangja zavarta meg.
- Szünetben folytatjuk! - mondták egyszerre, és megindultak az ajtók felé.
Egy hét telt el azóta, hogy Khloe a gyengélkedőn volt, és szembe találta magát Nataniellel. Az azt követő napokban egyre többet beszélgettek, a fiúnak pedig egy érdekes ötlete támadt.
- De miért akarod ezt csinálni? - kérdezte a lány ledöbbenve.
- Mert tudom, hogy szereted. - mondta halkan.
- Mi? Miről beszélsz? Én nem is...
- Khloe! - mosolyogva a mutatóujját az előtte álló szájára tette. - Nyugi. Nem érdekel, ha megint kapok egyet a szemem alá! Ha újra látlak végre önfeledten nevetni, akkor nekem már megérte!
A tervet előkészítették, és egy héttel később már bele is kezdtek.
- Ma bevallom neki az érzéseimet és megcsókolom! - mesélte Ambernek Nataniel, amikor hétfőn reggel együtt sétáltak az iskolába.
- Mit eszel azon a libán? - kérdezte értetlenül.
- Az jobban érdekel, hogy Castiel mit eszik rajta, nem?! - tapintott a lényegre.
- Úgy egyáltalán! A pasik mit esznek egy olyan csajon, mint ő? Semmi stílusa nincs, és még csak nem is szép! - próbált érvelni.
- Ha egyszer férfi leszel, megtudod! - viccelődött.
- „Férfi”? Na ne nevettess! - legyintett. - De mégis mikor akarod végrehajtani a nagy szerelmi vallomásodat? - az utolsó két szónál elvékonyított hangon beszélt.
- Órák után az A teremben!
- Hú, te aztán alaposan megtervezted. - nézett érdekesen bátyjára.
- Muszáj, ha azt akarom, hogy jól alakuljon! - mondta határozottan.
- Mit töröd magad ennyire amiatt a...?
- Ez a szerelem. - hangzott a legkomolyabban. - Majd te is megtudod. - mosolyogva átölelte húga vállát, majd átlépték az iskola kapuit.
Elérkezett az utolsó óra vége. Nap közben Khloe és Nataniel nem sokat beszéltek, a fiú csak az óra végén ment oda a lányhoz.
- Beszélhetnénk egy pár percre? - lépett mellé, majd kacsintott egyet úgy, hogy senki más nem látta.
- Persze! - egyezett bele, majd szólt Violának, hogy menjen nyugodtan, ő később megy.
Átlépték az A terem küszöbét, majd belekezdett.
- Van valami, amit már egy ideje szeretnék neked elmondani, és kérlek, hogy várd meg, hogy végigmondjam! - kérésére a lány csak bólintott egyet. - Amikor idejöttél, nem igazán tudtam, hogy mit gondoljak rólad. De aztán feltűnt, hogy mindenkivel olyan kedves és közvetlen vagy, ezen felül pedig segítőkész és határozott. Nem mindig értem a vicceidet, és sokszor amikor értem se tudom, hogy egyáltalán mi benne a vicc, de tudom, hogy különleges ember vagy! - lépett egyre közelebb. - Szeretlek, Khloe, és szeretnék én is különleges lenni neked! - karjával megtámaszkodott a falnál, és egy erőteljes csókkal támadta le a lány ajkait.
Amikor Nataniel és Khloe ajkai elváltak egymástól, tapsolást hallottak az ajtóból.
- Igazad volt, tényleg összeillenek. - jegyezte meg kacagva Castiel.
- Én megmondtam! - mosolygott a szőke hajú lány.
- Na, menjünk! - fogta karon Ambert, és elsétáltak.
- Sajnálom, azt hittem... - fogott bele Nataniel.
- Amiket mondtál... azok...
- Őszinték voltak. - vallotta be.
- A vége is?
- Az egész!
- Nem ígérhetek semmit, de ha szeretnéd, akkor esetleg...
- Ha az egészet csak azért, mert Castiel és Amber...
- N-nem, én csak...
- Oké! - csókolta meg újra, ezúttal gyengéden.
- Hallottad, Wendy? A végzősök megint feldobták a sulit! - újságolta a lánynak barátnője, Hortense, ahogy úton voltak reggel az iskolába.
- Mit csináltak? - kérdezte érdeklődve, ám kissé mégis kedvetlenül.
- A DÖK elnök becsajozott, és a folyosón smárol azzal a csajjal, akit előtte még a vörös hajúval meg még jó pár sráccal láttak nagyon sokszor! Már nem azért, de ő a suli ribanca! - fonta össze karjait a melle alatt a szőke hajú és zöld szemű lány.
- Lehet.
- Nem csak lehet, Wendy! Ez biztos! - fordult szembe barátnőjével. - A nyakamat rá, hogy már annak a drága Lisanderednek is megvolt!
- Ő nem a Lisanderem. - ahogy meghallotta a nevet, a másik irányba fordult, hogy Hortense ne lássa, mennyire zavarban van.
- Attól még szexeltek, fogd már fel! - kezdett egyre hangosabban beszélni, ahogy megállt.
- Miből gondolod, hogy...
- Onnan, hogy nem 1-2 alkalommal látták már vele is egyértelmű helyzetekben!
- De ez csak pletyka...
- Ne legyél már ennyire vak! - kiabálta le barátnőjét. - Elhiszem, hogy bele vagy zúgva, bár fogalmam sincs miért, de attól még észre kéne venned a nyilván valót! A te Lisandered nem olyan, mint te! Száz csaja volt már, neked meg nem volt még egy pasid se!
- Szerintem még nem volt neki olyan sok... - jegyezte meg halkan.
- Alkalmi biztosan volt! - hajtotta tovább a saját igazát. - Nem mondom, hogy egyáltalán nem helyes, mert az! Sőt, elég jó a felhozatal a gimiben, de senkivel nem tudnálak komolyan elképzelni! Mondjuk, abban se vagyok biztos, hogy lenne-e egyáltalán aki megd...
- Hortense! - szólt a lányra, hogy máshogy fejezze be a mondatot.
- Szóval, hogy valaki elvenné-e a szüzességed. - forgatta a szemeit.
- Igazad lehet... - önbizalma egyre jobban süllyedt le, az egyébként sem magas szintről.
- Naná, hogy igazam van! - mondta magabiztosan. - Képzeld el, ezt kaptam tegnap Lucastól! - mutatta az ujján a gyűrűt.
- Nagyon szép! - dicsérte.
- Valódi arany! - büszkélkedett. - És nézd azt a sok követ benne!
- Hű, hogy csillognak! - teljesen belemerült a fényjátékba.
- És ezért alig kell csinálnom valamit. - nevette.
- Mire gondolsz? - kérdezte halkan.
- Majd megtudod, ha nagyobb leszel. - mosolygott. - Ezt meg Oscartól kaptam. - halászott ki egy nyakláncot a táskája egyik zsebéből.
- Ez gyönyörű! - Wendynek a szeme is csillogott, annyira tetszett neki az ékszer.
- Ja, elég szép, viszont csak olcsó bizsu. - süllyesztette vissza, ahonnan kivette. - Pedig nála is megdolgozok a jussomért! - dühösen a melle alatt összefonta a karját.
- Még mindig nem tudom, mire gondolsz. - jegyezte meg a vörös hajú lány.
- Maradjunk annyiban, hogy egyfajta fizetési mód... - egyszerűsítette le romlatlan barátnőjének.
Az iskolához érve a két másodéves lány egyből Lisanderrel és Rosával találkozott szemben a bejáratnál.
- Szia Wendy! - köszönt halkan a fiú.
- Sziasztok, mi még nem ismerjük egymást, én... - nyújtotta volna kezét sógornője, ám befejezni nem tudta.
- Sziasztok! Bocsi, nekünk sietnünk kell! Menjünk! - hadarta, barátnőjét pedig befelé kezdte el tolni.
- Ez meg mi volt? - döbbent le Rosa.
- Meglehet, hogy tegnap hülyeséget csináltam. - dugta zsebre kezét Lisander, és lábai elé bámulva belépett a kapun.
- Mi történt? - sietett utána sógornője.
- Semmi.
- Komolyan, már mindenkire nekem kell figyelnem? - lett egyre dühösebb. - Nem tudjátok magatok megoldani a saját szerelmi életeteket? Khloe, Alexy, te...
- Engem hagyj ki a felsorolásból. - mondta halkan.
- Ja, mert te olyan jól megoldottad most is, ugye? Akkor csináld egyedül! - hátat fordított, és ingerülten az ajtó felé indult, majd hirtelen megállt. Mély levegőt vett és megfordult. - Sajnálom, Lis! - sétált vissza sógorához, hangja pedig sokkal lágyabb volt. - Nem gondoltam komolyan, amit az előbb mondtam! Ne haragudj!
- Tudom, Rosa! Nincs gond.
- Ölelés? - mosolygott.
- Nem biztos, hogy...
- Szégyellsz? - kérdezte álcázott morcossággal.
- Nem, csak...
- Akkor ölelj meg, sógor! - megölelte. Jó erősen, mint egy legjobb barátot. - Köszönöm, hogy vagy, Lis! - mondta halkan.
- Aha. - ennyit válaszolt. Rosa válla felett ugyanis Wendyt nézte, aki csak egy pillantást vetett rájuk, de pont a legrosszabbkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése