3. rész

Negyed háromkor Rosalya és Leigh már ágyban voltak, és összebújva beszélgettek a nap eseményeiről.

- Szerintem akkor is van köztük valami! - gondolkozott a lány.

- Szexelnek, de ennyi. - zárta le a fiú.

- Te is tudod? - csodálkozott.

- Castiel legjobb barátja az öcsém! Szerinted miről nem tudok? - mosolyogta.

- Nem gondolod, hogy ez több, mint szex?

- Figyelj, Castiel nem olyan srác, aki le tudna ragadni egy nő mellett. Khloet nem ismerem annyira, fogalmam sincs, hogy ő milyen. A mai öltözéke mondjuk elég érdekes volt.

- Az biztos. - fogta a fejét Rosa. - De egyébként nem ilyen. Részben olyan, mint Castiel. Csak ő nem köt bele fűbe-fába, hogy jobb legyen a napja. Szerintem...

- Kicsim! - tette mutatóujját a lány szájára. - Túlbonyolítod.

- Nem láttad, hogy úgy vitte a karjában mint egy hercegnőt? Teljesen mindegy, milyen vadbarom tud lenni, vagy, hogy milyen ribis ruha volt Khloen! Ahogy aggódott érte, meg ahogy...

- Rosa, nyugi! - nyomott egy puszit a homlokára. - Lehet, hogy nem csak szexelnek, de akkor sem több ez a dolog, mint barátság. Érted is ugyan így megtette volna, pedig ti nem...

- Nem is fogunk! - rázta meg magát a lány, mint akin a hideg fut végig. - Engem viszont biztosan nem vitt volna így. - mosolygott párjára.

- Na és miért nem?

- Mert nekem itt vagy te! - nézett mélyen a szemébe, majd megcsókolta.

Három óra volt, amikor Castiel felébredt. A folyosó székein aludt el, miközben azt várta, hogy bemehessen alkalmi partnernőjéhez.

- Jó reggelt. - mosolygott rá szemből Viola.

- Hm? - ült fel, nyakát pedig megmozgatta. - Mi történt? Hol vannak a többiek? - kérdezte kissé még álmosan.

- Már egy órája elmentek. - nézte a karóráját. - Khloe már jobban néz ki, mint...

- Voltál bent nála? - szemei hirtelen kipattantak.

- Igen. Szólt a doki, hogy mikor mehetek be.

- És... jól van?

- Rendbe fog jönni, de most még pihen. - vett egy mély levegőt. - Felhívtam az ő szüleit, meg a sajátomékat is.

- Nagyon ki voltak akadva? - érdeklődött őszintén.

- Hát... eléggé. - hunyta be a szemét.

- Sajnálom! - ült át mellé.

- Ugyan, nem kell! Én... - nézett a szemébe. - Köszönöm, hogy megmentetted az unokatestvéremet! - mondta komolyan.

- Az túlzás, hogy megmentettem...

- Nem, nem az! - nézett maga elé a padlólapra. - Mit gondolsz, az a két fiú mit csinált volna vele, ha te nem... - halk kérdése végére a mellette ülőre pillantott.

- Az már nem számít. A lényeg, hogy már jobban van, és nem erősz... - állt meg hirtelen. - Szóval nem történt nagyobb baj.

- Ez igaz. - próbált megnyugodni.

- Mi miért nem beszélgettünk eddig? - kérdezte kissé elgondolkozva Castiel.

- Mert más az érdeklődési körünk. - válaszolt egyszerűen.

- De most is beszélgetünk!

- Az egyetlen közös bennünk az, hogy aggódunk Khloeért! - nézett a fiúra apró mosollyal az arcán. - Meg hát... más emberek iránt érdeklődünk! - lett kicsit zavarban, ahogy Alexyre gondolt. - Mondjuk bizarr lenne, ha vonzódnék az unokatesómhoz. - kerekedett ki a szeme.

- Ezzel célozni akarsz valamire?

- Csak arra, hogy neked az a fontos, aki bent fekszik a kórteremben a másik folyosón, nekem pedig az, aki már hazament. - ismét maga elé pillantott, és a szíve is hevesebben vert, amikor eszébe jutott a klub előtti jelenet.

És, bár Viola nem látta, Castiel is mélyen a szemben lévő falra meredve kezdett el gondolkozni az előbb hallott mondat elején.

Jó ideig nem szóltak a másikhoz, csak ültek egymás mellett a folyosón, csendben. Amikor Castiel a lányra nézett, az már a fejét a fiú vállára helyezte, lassan, álmában. Amikor egy nővér ment oda, fél öt felé közeledett az idő, és szólt, hogy Khloe ismét felébredt, bemehetnek hozzá. Castiel óvatosan kibújtatta magát Viola alól, finoman elfektette a lányt a székeken, feje alá pedig a saját, tipikusan Castieles bőrdzsekijét tette, majd elindult a nővér után a másik folyosóra, végül elérkezett a pillanat, hogy újra megláthatta az este főszereplőjét.

- Szia. - köszönt óvatosan a félig ébren lévő lánynak.

- Szia. - mosolygott rá még elég erőtlenül.

- Hogy érzed magad? - ment közelebb lassan a beteghez.

- Hát... a gyomormosás nem egy kellemes dolog. - ütögette meg maga mellett az ágyat, hogy oda üljön le.

- Azt elhiszem. - helyet foglalt, és megsimította a lány haját. - Mire emlékszel az estéből?

- Azt tudom, hogy néhányszor megfordultam a pultnál.

- Emlékszel egy szőke hajú kölyökre, akivel táncoltál?

- Valami rémlik. - gondolkozott erőteljesen.

- Nem nyomult nagyon? - érdeklődött.

- Fogalmam sincs. - megfájdult fejéhez nyúlt.

- Hogyhogy fogalmad sincs?

- Annyira emlékszem, hogy ott voltam a pultnál, ő odajött, meghívott még egy italra, aztán elmentünk táncolni.

- A nevét mondta?

- Nem tudom, Castiel! Ha mondta is, már nem emlékszem. - nézett ki komolyan az ablakon.

- Ezt nem hiszem el! Hogy lehettél ilyen hülye, hogy ennyire leidd magad? Mire volt ez jó?

- Minek kapod fel ennyire a vizet?

- Mert az egyik barátomat majdnem megerőszakolta két idióta alig pár órával ezelőtt! - mondta még mindig dühösen.

- Szóval barátok vagyunk? Azt hittem csak szexelünk. - jegyezte meg a néhány hónappal azelőtt Castieltől hallottakat.

- Ja, akkor nem vagyunk. Bánom is én! - kelt fel.

- Hé, Castiel! - szólt utána.

- Mi az? - fordult hátra.

- Szexelünk? - harapta meg az alsó ajkát.

Válaszul a fiú csak legyintett egyet, majd elhagyta a kórtermet.

- Bolond. - mosolygott Khloe a látogatóján, majd lassan lehunyta a szemét és visszaaludt.

Néhány nappal az eset után Castiel egy sms-t írt Khloenak:

„Beszéljünk. Ráérsz? C.”

- Ha szexelni akar, miért nem a szokásosat írja? - kérdezte inkább saját magától, majd visszaírt.

„Persze. Fél óra múlva a parkban? K.”

Alig telt el egy perc, már jött a válasz.

„Ott leszek! C.”

Pontosan a megbeszélt időpontban mind a ketten ott voltak.

- Szia Démon! - guggolt le a kutya mellé, ahogy az odaért. Amikor meglátta a lányt, már loholt is hozzá.

- Leülünk? - kérdezte köszönés nélkül Castiel.

- Neked is helló. - nézett rá furcsán.

- Jó, neked is. Csak haladjunk. - ment egy közeli padhoz, majd helyet foglalt, Khloe mellé, Démon pedig egy másik kutyával játszott.

- Azt hittem a szokásos dolog miatt írtál. - szólt a lány, megtörve a pár másodperce honoló csöndet.

- Részben amiatt. - nézett körbe. - Sokat gondolkoztam azon, hogy miért történhetett az, ami. Szombat este. - gondolkozott egy pillanatig. - Leigh elmondta, hogy szexelni akartál akkor, azért voltál olyan kihívóan öltözve. - újra szétnézett. - Azért, mert mostanában te nem mész el amikor szexelünk? - fordult felé komolyan. - Az utóbbi alkalmakkor csak én élveztem el, te nem! Fogalmam sincs, hogy miért! Előtte előfordult, hogy neked hamarabb volt orgazmusod,... - hirtelen megállt a mondatban, mert egy idős házaspár ért melléjük sétálás közben, és ledöbbenve figyelték a fiatalokat, majd tovább haladtak. - Szóval... mi a baj? Nem élvezed már, azért akartál keresni valakit?

- Castiel! Úgy szexeltünk eddig, hogy semmi kötöttség! Most mit jössz ilyen érzelgős dologgal? Mi bajod lett hirtelen? - csodálkozott.

- Ilyen még nem volt, hogy szex közben csak nekem legyen jó. - vallotta be.

- Ja, és rosszat tesz az egódnak?

- Khloe, tényleg! Csak emiatt nem kellene kurválkodnod, csak mondd, hogyan szeretnéd, és megcsinálom!

- Te miért szexelhetsz akárkivel, és én miért nem? - lett egyre dühösebb.

- Az más, én pasi vagyok! - magyarázta.

- Mindig ez a hülye szöveg, nem hiszem el! - fonta össze karjait a mellkasa előtt.

- Nem hülye szöveg! Fogd már fel, hogy ez más!

- Fogd már fel te is, hogy nem dugok senki mással! - majdnem elkiabálta magát.

- Wuf! - ment oda Démon, hogy megvédje a gazdáját. Érezte ő is a feszültséget.

Khloe további szó nélkül felállt, és elhagyta a parkot.