2. rész

Három héttel később elérkezett az évnyitó napja. Khloe egy fekete miniszoknyát vett fel egy fehér-fekete felsővel, amin egy rövid nyakkendő is volt, ezekhez pedig fekete csatos magassarkút párosított. Rövid napjuk volt, csak három órát töltöttek az iskolában. Az utolsó vége előtt 10 perccel egy rövid sms-t kapott, a feladó pedig Castiel volt:

„Óra után férfi wc!”

Csodálkozott az üzeneten, hiszen előző napon is találkoztak, és a szinte már törzshelyükké vált romos házhoz, aminek csak a falai voltak egyben.

Ahogy kicsengettek, a lehető leglassabb módon pakolta bele a kis táskájába azt az egy darab tollat és füzetet.

- Megyünk együtt? - lépett mellé unokatestvére.

- Most nem, Viola. Bocsi, de még van egy kis dolgom. - mutatta ki sajnálatát.

- Jó, rendben. Akkor majd holnap! - mondta kissé búsan, majd hóna alá kapva rajzmappáját elindult haza.

Khloe is vállára kapta a táskáját, és már úton is volt az üzenetben szereplő helyiség felé, ami előtt már várta maga a vörös ördög, aki -amint meglátta a lányt- gyorsan szétnézett.

- Végre már! - rántotta be magával a férfi wc-be, azon belül is az egyik fülkébe, és már az ölébe is kapta.

Szombat reggel Khloe eldöntötte, hogy elmegy egyet futni. Úgy érezte, hogy egy kis mozgásra van szüksége. Szép idő volt, ezért a sportmelltartóra csak egy kosaras mezt és egy kényelmes rövidnadrágot vett fel. Bokazoknijára felhúzta a tornacipőjét, zsebre dugta a telefonját, szüleinek bekiabált egy „elmentem futni”-t, és becsukta maga mögött az ajtót. Egy gyors bemelegítés után nekikezdett. Fél óra után a park egyik padjára ült le pihenni. Hirtelen egy fadarab csapódott a lábának.

- Mi a... - pillantott le a földre, majd egy kutya rohant oda. - Á, szia Démon! - simogatta meg az állat fejét.

- Honnan tudtad, hogy így hívják? - lépett mellé egy férfi.

- Ott van a nyakörvén lévő bilétán, hogy „Démon”, szóval csak tippeltem. - nézett Castielre, aki leült mellé, majd felvéve a botot el is dobta azt.

- Egyébként mit csinálsz? - nézett rá az enyhén izzadt lányra.

- Futottam. - mondta egyszerűen.

- Büdös vagy.

- Te meg seggfej, de én legalább ha lefürdök, jó illatom lesz! - vágott vissza mosolyogva.

- Haha, nagyon vicces. - simogatta meg a visszaérkező kutya fejét. - Épp nincsenek itthon a szüleim... - dobta el újra a fadarabot, majd a huncut mosollyal mellette ülőre nézett.

- Mit szeretnél? - forgatta meg a szemeit mosolyogva.

- Szerintem tudod. - figyelte a háziállatát. - Szóval?

- Te mondtad, hogy büdös vagyok!

- Fürödhetünk együtt is! - küldött egy ellenállhatatlan félmosolyt, miközben felvetette ötletét.

Alig negyed óra alatt már ott is voltak Castielék házánál. Amint visszazárta a kaput maguk után, levette a nyakörvet a kutyájáról és elengedte. Besiettek a házba, egyenesen fel az emeletre, a fiú szobájába.

- Szép nagy ház! - dicsérte Khloe.

- Sok a beszéd, deszka! - kezdte el levetkőztetni. - Szexelni jöttünk, nem beszélgetni! - tolta be a tus alá, ahol egymáséi lettek.

Két héttel később, hogy Castielék házában egymásnak estek, Khloe reggel a telefonja csörgésére ébredt.

- Halló? - szólt bele fáradtan.

- Szia, Pici! - köszönt Kim. - Estére bulizni megyünk, nem jössz te is?

- Hm? Hány óra van? - kérdezte álmosan.

- Fél 11 múlt 3 perccel. - jött a válasz furcsállva. - Még aludtál?

- Aha. - ült fel lassan. - Hova akartok menni?

- A „24”-be. Na? 8-ra érted mennénk.

- Ki jönne?

- Rosa, Leigh, Peggy, Iris, az ikrek, Kentin, meg én a párommal, Marcusszal.

- Jól van, legyen. - gondolkozott egy pillanatig. - Öhm... Viola...

- Jöhet ő is, ha akar. - mosolyogta Kim. - De most már akkor nincs visszaút! Jöttök és kész!

- Rendben, értettem! - nevette el magát. - Akkor este találkozunk! - mondta, majd elköszöntek.

- Szerbusz, kislányom! - üdvözölte édesanyja, amikor lement a konyhába.

- Szia. - ült le az asztalhoz és elvett egy almát a gyümölcsös kosárból, majd beleharapott.

- Meddig voltál fent az este? - érdeklődött Marilyn.

- 2-ig. Miért? - támasztotta meg a fejét.

- Apád és én...

- Jó, bele se kezdj! - kelt fel a székről. - Este bulizni megyek Kimmel meg néhány osztálytársunkkal. - jelentette ki, és visszament a szobájába.

- Csak szeretnél! - apja, Henry szinte betörte az ajtót. - Esetleg meg kellene kérdezned, hogy elmehetsz-e, nem gondolod? - kérdezte dühösen.

- Nem romlottak a jegyeim, szóval elmegyek! Ha nem engedtek, akkor meg elszökök!

- Na, ide figyelj! - fogta meg ingerülten a lány karját. - Nem beszélhetsz így se velem, sem pedig az anyáddal! Megértetted? - rángatta meg.

- Engedj el! Nem vagytok a szüleim! - próbált volna szabadulni.

- Te rohadt kis ribanc! Visszaküldelek abba a retkes intézetbe! - lökte rá az ágyra, majd bevágta maga után az ajtót.

Pontosan 8 óra volt, amikor a kis csapat megérkezett Khloeék házához. Kim megcsörgette a telefonját, hogy jelezze: megérkeztek.

- Elmentem! - kapta fel bőrkabátját a hátára,

- Khloe! - szólt rá az anyja. - Ha kilépsz azon az ajtón, vissza se gyere!

- Menj egyenesen az intézetbe! - kiabált utána az apja, amikor becsapta maga után az ajtót.

Ahogy odaért a többiekhez, azok furcsán néztek rá.

- Na, mi a helyzet? - mosolygott rájuk.

- Két dolog! - kezdett bele Rosa. - Először is, a szüleid beleegyeztek, hogy elgyere?

- Nem érdekelnek. - rántotta meg a vállát. - Másik kérdés?

- Milyen intézetről beszélt az apád? - kérdezte óvatosan Alexy.

- Nyugi, nincs baj. - karolt bele. - Csak gondok voltak a munkahelyén, és itthon vezeti le a feszültséget.

- Biztosan minden... - kezdte volna Armin, de Khloe a szájára tette a mutatóujját.

- Biztos! - nézett mélyen a szemébe. - Ne legyetek már ilyenek! - pillantott végig a barátain. - Bulizni megyünk! - indult el.

- Nekem nem ez lett volna a második kérdésem. - mondta halkan Rosa, ahogy odaért mellé.

- Akkor mi?

- A ruhád... szóval... nem fogsz fázni? - célzott itt a fekete-fehér miniruhára, amihez egy leopárdmintás magassarkút és a bőrkabátját vette fel.

- Vonzza a tekintetet?

- Eléggé. - szállt be a beszélgetésbe Kentin.

- Akkor jó! - küldött egy „félig ördög-félig angyal” mosolyt a kissé félénk fiúnak.

- Mire készülsz? - kérdezte furcsállva Armin.

- Vannak szükségletek, és... - kezdett bele, de befejezni nem tudta.

- Szóval fel akarsz szedni valakit, akivel szexelsz egyet? - csatlakozott Kim is.

- Vagy kettőt. - gondolkozott a lány.

- Azért, mert összevesztél a szüleiddel? Hidd el, azért nem éri meg, hogy...

- Hogy mi? - fordult szembe Arminnal. - Mondd csak, fejezd be nyugodtan! - mondta egyre ingerültebben. - Gyerünk, ne fogd vissza magad!

- Ne veszekedjetek. - kérte Iris, de ők meg se hallották.

- Nyugodjatok le! - lépett közéjük Kim.

- Hagy fejezze csak be. - tolta ki kettejük közül. - Figyelek, Armin! - nézett komolyan a fiú szemébe.

- Attól jobb lesz, ha ribancot csinálsz magadból? - mondta kissé nyugodtabban.

- Csak egy kis szexről van szó, Armin! Tudod, gumival! - magyarázta. - Egy menet. Csak egy kis kúrás... - gondolkozott egy kicsit, és maga mellé pillantott a földre. - Csak szex, semmi más. - sétált tovább Violáék háza felé.

- Most nézd meg! - korholta le a vita másik résztvevőjét Alexy. - Jobban érzed magad?

- Állj már le, öcskös! Kicsit elgondolkozott, talán észhez tér!

- Khloe! - integetett a lánynak unokatestvére.

- Szia, Viola! - köszöntek neki a többiek.

- Sziasztok! - mosolygott, ám arca hamar megfagyott, amikor a közelgő embersereg végén megpillantotta az ikreket.

- Á, itt a művésznő is! - sietett mellé a kék hajú fiú. - Szia! - karolta át a vállát szokásos vigyorával.

- Sz-sz-szia Alexy. - húzta össze kis kabátját a lila frizurás lány zavarában.

- Menjünk már! - húzta el az utolsó szó végét Khloe, végül tovább indultak.

Alig öt perces séta várt még rájuk, aminek a végén megérkeztek az épülethez, aminek a falán hatalmas felírat díszelgett:

„24

Bulizz velünk éjjel-nappal!”

- Csak 16 éven felülieknek! - állította meg Violát a biztonsági őr.

- Nyugi, velünk van! - sietett a lány segítségére Alexy.

- Bocs, de egy személyit akkor is mutatnod kell, kislány! - mérte végig a félénk fiatal nőt.

- Hé! - ölelte át a fiú a lassan már reszkető lányt. - Itt van nálad? - nézett rá.

- Ig-ig... igen! - nyelt egy nagyot, miközben a szíve majd’ kiugrott a helyéről, hogy ilyen közel érezheti magához azt, akit szeret. Gyorsan kutakodni kezdett a táskájában, néhány ecsetet és filcet ki is ejtett belőle, mire megtalálta a pénztárcáját, amiben az okmány volt. - Tessék. - nyújtotta át.

- Jó, mehettek! - adta vissza és beengedte őket.

- Na, én itt kezdek! - ért a pulthoz Khloe. - Három feles Jägert kérek! - mondta a pultosnak. - Ti mit isztok? - nézett barátaira.

Miután mindenki elkezdett bemelegíteni egy kis alkohollal, lepakoltak az egyik bokszban és elkezdtek táncolni.

- Sziasztok! - érkezett meg a baráti körbe Lisander és Castiel is 11 óra után nem sokkal.

- Helló! - köszöntek a többiek is.

- Milyen volt a koncert? - érdeklődött Leigh.

- Fárasztó! - dobta le magát Castiel is a kis boksz szélére.

- Nem úgy volt, hogy Khloe is jön? - kérdezte Lisander.

- Ott van valahol a tömegben. - biccentett fejével az érintett felé Rosa.

- Azóta táncol, mióta megjöttünk. - mondta Kim. - Már úgy két órája. - nézte meg párja karóráját.

- Az igen! - gondolkozott el Castiel, ahogy a parkettre nézett, keresve a kék hajú lányt.

Míg a többiek beszélgettek, ő tovább pásztázta szemével a bulizókat, míg nagy nehezen sikerült megtalálnia a keresett személyt. Egy számára idegen fiúval összebújva táncolt, akinek a keze egyre inkább csúszott le a lány fenekére, amibe belemarkolt, majd egyre jobban elkezdte felhúzni a ruhát, hogy alá nyúljon.

- Castiel! - csodálkoztak rajta a barátai, amikor idegességében majdnem felborította a lecsavarozott asztalt is, olyan sebességgel sietett alkalmi partnere segítségére, akin jól látható volt, hogy nincs magánál.

- Szállj le róla! - lökte el a közeléből az idegent.

- Hé! Őt én már lefoglaltam, keress mást! - húzta volna vissza magához.

- Egy nagy fenét! - terelte maga mögé Khloet, aki majdnem összeesett, így inkább megfogta. - Jól vagy? - kérdezte kissé aggódva.

- Te nagyon fontos vagy nekem! - mondta ittasan, miközben megsimította a vörös hajú fiú arcát. - Olyan jó veled lenni! - kezdett el csücsöríteni, hogy megcsókolja.

- Bűzlesz a piától! - legyezett orra előtt, majd valamin megakadt a szeme.

- Úgy szeretek beletúrni a hajadba! Olyan dús! - cselekedte ismét az előbb mondottakat a lány.

- Na, mi van a csajjal? - ment az őket figyelő idegenhez egy másik srác. - Megcsinálhatjuk már? Ennyi idő alatt már hatnia kellett a... - mondata végén vette észre, hogy barátja valamire célozni próbál a különböző arckifejezésekkel. - Baszki! - csak ennyit tudott mondani, amikor meglátta, hogy kiszemelt áldozatuk a vöröske karjában van.

- Bedrogoztattátok? - lett egyre dühösebb a vörös hajú.

- Mi... öhm... - néztek egymásra.

- Cas... ti... el... - ájult el a lány.

- Khloe! Khloe! Khloe! - kiabálta egyre hangosabban, de nem használt. A karjába kapta és visszasietett a barátaikhoz. - Gyorsan! Hívjátok a mentőt!

- Egek! Mi történt? - ijedtek meg mindannyian.

- Hívjátok már a mentőt, az Isten szerelmére! - rohant a kijárat felé.

Már félúton volt, amikor a szirénás autó melléjük ért. Gyorsan berakták hátra, Castiel is beugrott mellé, és már mentek is vissza a kórházba. Fél egy múlt, amikor kiment az orvos a folyosóra a diákokhoz.

- Mi van vele? - szinte megrohamozták.

- Nyugodjanak meg, most már nincs ok az aggodalomra! Rendbe fog jönni, de 24 órás megfigyelésre bent tartjuk!

Elmondta, hogy hamarosan be is mehetnek hozzá, majd megszólalt a csipogója és továbbállt.

- Vigyázzatok rá! - kezdte el törni az ujjait a vörös hajú fiú.

- Hova mész? - szólt utána régi barátja. - Castiel!

- Kinyírom azt a két kis rohadékot! - mondta hátra sem nézve.

- Állj meg! - engedte ki hangját Viola. Még remegett az idegességtől. - Nem mész sehova, megértetted? Mi is megijedtünk, de most leülsz ide és nyugton maradsz a seggeden! Világos? - nézett rezzenéstelen arccal a távozni készülőre. Mindenki meglepődött, hogy mennyi hang szorult abba a kicsi és félénk lányba. - Az unokatestvérem fekszik az egyik kórteremben! Nekem sem könnyű, elhiheted! - indult el felé. - Szóval told vissza magad a többiekhez és vágódj le az egyik székre! - mutatott feléjük, miközben dühös pillantást vetett Castielre. - Értve vagyok?

- Öhm... ja. - követte az utasítást. Lehetségesnek tartotta, hogy ilyen állapotban Viola simán ellátná a baját, így nem akart kockáztatni.