13. rész

- Ne! Engedj el! - takarta volna magát Khloe, mert mostoha apja tépte le róla a ruhákat.

- Tedd szét nekem is a lábad, jó? - kérte, ahogy próbálta elszakítani a lány nadrágját.

Ekkor az ajtó becsapódott, Castiel pedig rávetődött a férfira.

- Szállj le róla, te rohadék! - esett neki az öklével, ám az visszaütött.

- Te kis pöcs! - húzott be egyet a fiúnak.

- Ne! Castiel! - sietett volna a segítségére a lány.

- Maradj ott! - szólt vissza neki, majd újra odaütött Henrynek.

Khloe ordítva kérte, hogy hagyják abba, de ők csak ütötték és verték egymást. Amikor már a fiúból is kezdett elfogyni a szusz, mögötte a csukott ajtó, mellette pedig egy kis asztal volt, utóbbiról levett egy vázát és azzal vágta fejbe a férfit, aki elterült a földön.

- Khloe! - sietett a lányhoz, majd magához ölelte.

- Te marha! - zokogott. - Minek jöttél vissza? Tudod, mennyire féltettelek?

- Au. - nyomódott meg az oldala, ahova azért rendesen kapott és fájt is neki.

- Ne haragudj! - simította végig a fiú mellkasát.

- Azt mondd inkább, hogy veled mi van? Bántott? Fogdosott? - hadarta, ahogy körbenézte a lányt, aki magára kapott egy cipzáros pulóvert, de csak összefogta maga előtt.

- Nincs bajom, csak... - elhallgatott.

- Csak? - kerekedett ki a szeme.

- Köszönöm! - mondta halkan.

Hirtelen szirénákat hallottak közeledni, majd alig egy perccel később már bent is volt néhány rendőr és mentős a házban. A lány mostoha apja is észhez tért, pont a legjobbkor. Alig kapott a fejéhez, csuklóján már kattant a bilincs.

- Khloe! Henry! - rohant be Marilyn is a szobába, karján Christopherrel. - Mi történt? Várjanak! Hova viszik? - állította volna meg a rendőröket, akik férjét vitték kifelé.

- Anya. - szólt neki lánya.

- Kicsim! Mi történt?

- A lányát majdnem megerőszakolták, asszonyom! - mondta a férfi, aki Khloe mellett állva vette fel az adatokat.

- Hogy micsoda? - teljesen ledöbbent. - De hiszen Henry soha nem tenne ilyet... - nézett a lányára, aki jól láthatóan titkolt valamit. - Khloe, ugye nem?

- Szeretném ezt mondani, anya, hidd el! - kezdtek el peregni a könnyek az arcán.

- Nem. Nem! - ült le a nő az ágyra, miközben teljesen meghűlt benne a vér.

- Gyere, kis haver! - vette át Castiel Marilyntől Christophert.

- Ezt felejtse el! - szólt neki az egyik orvos, és segített letenni a gyereket az ágyra. - Be kell vinnünk a kórházba!

- Tessék? - nézett rémülten a fiúra Khloe.

- Nyugi, csak megnéznek és már jövök is! - simította meg a lány arcát. - Most már nem lesz baj! - adott egy puszit a homlokára, majd elhagyta a házat.

Castielt bent tartották pár napra a kórházban megfigyelésen, Khloe pedig elárulta a rendőröknek, hogy 14 éves kora óta mostohaapja heti 1-2 alkalommal erőszakoskodott vele. Marilyn egy hétig szinte nyugtatókon élt, Christophernek pedig csak annyit mondtak, hogy Henry egy hosszabb pihenésre ment. A kisfiú szomorúan kérdezte, hogy ők miért nem mehettek vele, ám mostohaanyjától csak annyi választ kapott, hogy „a papának most egyedül kell lennie”.

- Jó reggelt! - köszönt Khloe, amikor belépett a kórterembe.

- Helló, deszka! - mosolygott Castiel az ágya szélén ülve, hétköznapi ruhában.

- Azt hittem, ezen már túl vagyunk! - csúszott ki a száján, ahogy mellé ért.

A beszélgetés kínos folytatását Valerie hangja zavarta meg.

- Cassy! Apáddal... Á, szia! - lepődött meg a lányon. - Khloe, ugye? - mosolygott kedvesen.

- Igen. Honnan tetszik tudni? - kerekedett ki a szeme.

- Már találkoztunk, amikor előadtátok a Piroska és a Farkast, még két évvel ezelőtt.

- Jaj, tényleg! - kapott a fejéhez. - Elnézést! - kínosan érezte magát.

- Ugyan, semmi gond! - simította meg a lány arcát. - Hogy érzed magad? - nézett fiára, majd odasétált hozzá.

- Jól! Mennék már haza! Borzasztó itt a kaja! - tette dühösen keresztbe a karjait mellkasa előtt.

- Ne duzzogj, a kedvencedet csináltam! - ölelte át óvatosan. - Na, mi az? - mosolygott.

- Lasange. - mondta Castiel, ám egyszerre Khloeval.

- Neked is az a kedvenced? - nézett a lányra a nő.

- Nem. Vagyis... nem tudom. - kicsit furcsán érezte magát.

- Akkor ma nálunk ebédelsz! - nem kérdés volt, hanem kijelentés.

- Anya! - szólt rá Castiel. Mind a ketten a fiúra pillantottak.

- Nem, köszönöm. - húzta mosolyra a száját. - Majd inkább legközelebb. Most sietnem kell haza. Csak beugrottam megnézni, hogy hogy van Castiel. Megyek is! - nézte meg az időt karóráján. - Viszont látásra, szia! - köszönt el tőlük, majd kilépett az ajtón.

Amennyire csak tudott, kisietett az épületből, hátra sem nézve. Amikor visszagondolt a csókjukra, mindig érezte, hogy elvörösödik. A hosszú hónapok alatt, amikor összejártak kielégíteni egymás vágyait, soha nem csókolóztak. Egy apró szájra puszi sem csattant el. Rosszul esett neki, amikor látta, hogy Castiel milyen könnyedén megcsókolta még Ambert is, amihez azért valljuk be, külön gusztus kellett. Tudta, hogy nem ő volt az egyetlen lány, akivel szexuális kapcsolatot létesített azok alatt a hónapok alatt, hiszen néha Castiel még be is számolt róla... vagy inkább róluk.

- Mi volt ez a viselkedés, kisfiam? - nézett rá mérgesen Valerie.

- Nem volt semmi! Menjünk! - kapta fel vállára a táskáját.

- Castiel! - szólt utána lágyan, amikor a fiú az ajtóhoz ért. - Ő nem Debora. - jegyezte meg halkan, tartva gyermekével a szemkontaktust.

- Tudom. - mondta, majd kiment.

- Tudod, mégsem teszel semmit... - rázta a fejét, majd utána ment.

- Khloe? - ment ki egy lány a házból. - Mi történt? Mi a baj? - sietett hozzá.

- Akkora hülye vagyok! - borult zokogva Rosa nyakába.

- Na, gyere be, és mesélj! - mondta, és besegítette barátnőjét, majd a konyhában helyet foglaltak. - Mi történt? - nyújtott át neki egy zsebkendőt.

- Hülye voltam, mert azt hittem, jobban kedvel engem mint mást. - szipogott, majd kifújta az orrát.

- Mit csinált az az idióta? - dühös lett.

- Ő semmit. - vett egy mély levegőt. - Én értettem félre. Mindent... - hangja egyre halkult. - Egy egyszerű barát vagyok, akit a múltban néha megdugott, amikor éppen ahhoz volt kedve. - próbálta visszafogni könnyeit. - Nem nekem írta a dalt.

- Ezt ő mondta? - akármilyen görénynek is tartotta Castielt, ezt nem tudta volna róla elképzelni.

- Nem. De nem is kellett mondania semmit. Elég egyértelműen a tudtomra adta. - behunyta a szemét, majd visszaemlékezett. -  Anyukája elhívott hozzájuk ebédre, Castiel pedig rászólt. Talán le is szidta miután elrohantam, hogy miért akart elhívni.

- Mi? Várj! Találkoztál az anyukájával? - állította meg Rosa.

- Igen.

- Talán csak zavarban volt. - találgatott.

- Mióta vagy az ő oldalán? - törölte meg a szemét.

- Csak próbálom megérteni. Ez így nem áll össze. Nem lehet, hogy csak szexre kellettél neki.

- De. Így állt csak össze igazán a kép. - Khloe lehunyta a szemét, mély levegőt vett, és egy újabb könnycsepp gördült le az arcán.